Amikor kinyitottam a szemem,
anyám arca lógott be a képbe, így tulajdonképpen semmi mást nem láttam.
- Felébredt! – mondta, mire Ebby és apa is
odajött.
- Mennyi ideje fekszem itt? – ültem fel.
- Körülbelül két órája. – mondta anya
aggodalmasan fürkészve az arcom. – Jól érzed magad? – kérdezte.
- Igen. – mondtam – Miért jött az a Snitz
hozzám? – kérdeztem.
- Ó, képzeld, csak át szerette volna adni az
iskola értesítőjét, miszerint várnak az elbeszélgetésre! – ujjongott anyu.
- Nem tudtam, hogy ezt személyesen adják át. –
mondtam gyanakodva.
- Nem mindegy? Az a lényeg, hogy már majdnem
felvettek! – lelkendezett anyu.
- Ez még közel sem majdnem. – mondtam
fáradtan. – És hol vannak a többiek? – kérdeztem.
- Hát Fred már alszik, szerencsére nem tudott
erről az egészről, és nem is kell neki szólni. Sarah pedig fent van, azt mondta
fáradt, így ő is lefeküdt.
- Hát akkor lassan én is lefekszem. – mondtam,
majd megpróbáltam felmenni, de csak nem úsztam meg.
- Na, álljunk csak meg! – szólt rám anyu. –
Miért estél össze? Keveset ettél, vagy leesett a vércukrod? Nehogy orvoshoz
kelljen menni!
- Szerintem csak keveset ettem, meg ittam, és
elfáradtam ettől a sok mindentől, ami ma történt. – mondtam remélve, hogy anyu
elhiszi. – Most pedig felmehetek aludni? – kérdeztem.
- Rendben. – de látszott anyán, hogy nem hiszi
el teljesen, amit mondok.
- Köszönöm. – mondtam, azzal feltrappoltam az
emeletre, és bementem a szobámba. Beki már aludt, úgyhogy csendesen
közlekedtem.
- Mégis mi a franc történik velem? – rogytam
le az ágyamra. De sokáig nem agyaltam ezen, mert már el is nyomott az álom.
***
Reggel, mikor felébredtem
elmentem fürödni, ám amint belenéztem a tükörbe, azt hiszem, kihagyott a szívem
egy dobbanást! A hajam nem úgy nézett ki, mint ahogy én azt este hagytam!
Pontosabban nem az állagára, hanem a színére gondoltam! Ugyanis világos lilás színben
pompázott! Az egész! A tegnapi vöröses barnás hajszínemnek nyoma sem volt!
Akkorát sikítottam, hogy szerintem még kint is hallani lehetett, nemhogy az
egész házban!
- Bonnie, mi történt, jól vagy?! – rohant oda
anyu a fürdőhöz.
- Őőőh… - alig bírtam megszólalni a sokktól. –
Ja. – nyögtem. – Csak… találtam egy… - hirtelen azt sem tudtam mit mondjak,
csak bámultam magam a tükörben. – egy… nagyon csúnya… ez az! – jött az ötlet,
kicsit hangosan.
- Mi ez az? – kérdezte anyu az ajtó másik
feléből.
- Csak találtam egy nagyon csúnya pattanást. –
mondtam.
- Ó hadd nézzem, mindjárt lekezeljük. –
mondta.
- De ne! Nehogy be gyere! – kiáltottam.
- Mi? De hát miért? – kérdezte.
- Mert… - hirtelen megint nem tudtam mit
kitalálni, úgyhogy szörnyű megoldáshoz kellett folyamodnom. – Mert olyan helyen
van, amit inkább lekezelnék magamnak. – mondtam a fogamat összeszorítva. Hát
inkább ez, mint meglássa a világos fehéres-lilás hajamat!
- Ó. – kezdte anyu. – akkor leszaladok a
boltba, és veszek valami erős, pattanásokra való krémet. – mondta.
- Köszi. – nyögtem, és hallottam, ahogy
elmegy.
Miközben megfürödtem, hajat mostam, és hajat szárítottam, folyamatosan
nézegettem, de sehol egy barna tincs, vagy lenövés és még az állaga, a
tapintása is ugyan olyan volt, mint eddig. Csak a színe változott meg. De
miért? És hogyan?
Törölközőt csavartam a fejemre, hogy ne látszódjon extrém hajszínem
(megjegyzem egész jól állt azért), és felrohantam a szobámba. Ott aztán
kitúrtam egy vékonyabb sapkát, felkötöttem a hajam, és alá dugtam. Hát nem
nyújtottam éppen a legjobb látványt, de nem volt mit tenni. Felöltöztem, és
elrohantam a boltba hajfestékért. Kifele menet, persze még kaptam egy halk
kiröhögést Sarah részéről, de ez most pont nem érdekelt. Dobtam anyának egy
üzit, hogy sétálok kicsit, és köszönöm a krémet (amire hála Istennek semmi
szükségem). Kisiettem, és el is indultam volna a boltba, ha az út elején nem
ütközöm össze valakivel. Amint felnézek, jé, mit látnak szemeim, ugyan az a
srác, akinek múltkor is nekimentem.
- Szokásod összeütközni másokkal? – kérdezte
köszönés nélkül.
- Már megbocsáss, de te is figyelhetnél
jobban! – vágtam vissza, miközben a sapkámra tettem a kezem, mert nagyon fújt a
szél.
- Mi ez sapka? – kérdezte.
- Mi közöd hozzá? – kérdeztem vissza, ám ekkor
kiesett a telefonom a zsebemből, én utána kaptam, és szerencsére meg is
mentettem, de a sapkám, és vele együtt a hajgumim is (mert persze, hogy éppen
egy rossz hajgumit tettem a hajamba, és a sapka beleakadt) lerepült a fejemről,
el a messzeségbe, láthatóvá téve ezzel világos-lila hajzuhatagomat. Számítottam
volna valami megjegyzésre a sráctól, ám az arcán semmi meglepődést nem láttam,
inkább valami felismerős féle arckifejezést vágott, miközben a hajam bámulta.
- Igen tudom lila, és rémes, és semmi közöd
hozzá. – mondtam, mielőtt bármit szólhatott volna.
- Arra nem fog hatni a hajfesték. – mondta,
mintha tudta volna, hogy hová megyek.
- Te meg honnan veszed, hogy azért megyek? –
kérdeztem.
- Tippeltem. – mondta szemtelenül.
- És már miért ne fogná be? – kérdeztem.
- Mert ez nem festék a hajadon jól tudom? – kérdezte.
– Ha velem jössz, mutatok valamit, amivel ideiglenesen eltüntetheted ezt a
színt. Aztán egy idő múlva visszaáll a rendes hajszínedre. – mondta.
- Először is. – kezdtem. – Honnan tudsz te
ennyi mindent, honnan veszed ezeket, és miért kéne bíznom benned? – kérdeztem.
- Másodszor? – kérdezett vissza vigyorogva.
- Bakker itt állok lila hajjal, azt sem tudom,
mi a franc történik velem, az elmúlt pár napom rémesen fura volt, legalább te
válaszolj már normálisan a kérdésemre! – akadtam ki.
- Elnézést. – komolyodott kicsit meg. – Hogy
én honnan tudok ennyi mindent, az ráér később is. Nem kell bíznod bennem, de
akkor nem tünteted el egyhamar ezt a fejedről. A hajfesték pedig nem fogja
befogni. De próbáld csak ki, sok sikert. – mondta, azzal elindult az ellenkező
irányba. Én pedig kínomban nem tudtam mit csinálni, így utána mentem.
- Mekkora hülye vagyok! – mondtam utolérve.
- Nem hinném. – mondta a srác.
- Egyébként elárulnád, hogy mi a neved? –
kérdeztem.
- Darren. – hangzott a rövid válasz. – A tiéd
meg Bonnie.
- Mégis honnan tudod te ezt? – kérdeztem
kiakadva. A neve viszont nagyon ismerős volt.
- Sok mindent tudok. – válaszolta.
- Ez nem rendes válasz! – szóltam vissza.
Megálltunk egy fekete kocsinál (gyanítom igen
drága lehetett), és Darren ajtót nyitott.
- Csak nem képzeled, hogy beszállok egy
kocsiba, egy tök idegennel? – kérdeztem.
De. Beszálltam.
Wííííííííííííí! Darren. Jól gondolom,hogy ő lesz a hős lovag? :D
VálaszTörlésAmúgy boldog új évet! ;)
Nem spoilerezek... ;) Köszi, neked is BUÉK!! :D
TörlésJujjjj nagyon jó lett várom a kovi részt. Mikor lessz már az új rész?
VálaszTörlésKoszonoom :)) hat most kicsit ritkabban jonnek sajna, mert nagyon sokat kell tanulnom, es edzesre jarnom, de igyekszem:) szerintem hetente egy minimum lesz:)
Törlés