2016. január 2., szombat

Bonnie Holmes 1. Kezdet/12.



  Amikor kinyitottam a szemem, anyám arca lógott be a képbe, így tulajdonképpen semmi mást nem láttam.
 - Felébredt! – mondta, mire Ebby és apa is odajött.
 - Mennyi ideje fekszem itt? – ültem fel.
 - Körülbelül két órája. – mondta anya aggodalmasan fürkészve az arcom. – Jól érzed magad? – kérdezte.
 - Igen. – mondtam – Miért jött az a Snitz hozzám? – kérdeztem.
 - Ó, képzeld, csak át szerette volna adni az iskola értesítőjét, miszerint várnak az elbeszélgetésre! – ujjongott anyu.
 - Nem tudtam, hogy ezt személyesen adják át. – mondtam gyanakodva.
 - Nem mindegy? Az a lényeg, hogy már majdnem felvettek! – lelkendezett anyu.
 - Ez még közel sem majdnem. – mondtam fáradtan. – És hol vannak a többiek? – kérdeztem.
 - Hát Fred már alszik, szerencsére nem tudott erről az egészről, és nem is kell neki szólni. Sarah pedig fent van, azt mondta fáradt, így ő is lefeküdt.
 - Hát akkor lassan én is lefekszem. – mondtam, majd megpróbáltam felmenni, de csak nem úsztam meg.
 - Na, álljunk csak meg! – szólt rám anyu. – Miért estél össze? Keveset ettél, vagy leesett a vércukrod? Nehogy orvoshoz kelljen menni!
 - Szerintem csak keveset ettem, meg ittam, és elfáradtam ettől a sok mindentől, ami ma történt. – mondtam remélve, hogy anyu elhiszi. – Most pedig felmehetek aludni? – kérdeztem.
 - Rendben. – de látszott anyán, hogy nem hiszi el teljesen, amit mondok.
 - Köszönöm. – mondtam, azzal feltrappoltam az emeletre, és bementem a szobámba. Beki már aludt, úgyhogy csendesen közlekedtem.
 - Mégis mi a franc történik velem? – rogytam le az ágyamra. De sokáig nem agyaltam ezen, mert már el is nyomott az álom.

***

Reggel, mikor felébredtem elmentem fürödni, ám amint belenéztem a tükörbe, azt hiszem, kihagyott a szívem egy dobbanást! A hajam nem úgy nézett ki, mint ahogy én azt este hagytam! Pontosabban nem az állagára, hanem a színére gondoltam! Ugyanis világos lilás színben pompázott! Az egész! A tegnapi vöröses barnás hajszínemnek nyoma sem volt! Akkorát sikítottam, hogy szerintem még kint is hallani lehetett, nemhogy az egész házban!
 - Bonnie, mi történt, jól vagy?! – rohant oda anyu a fürdőhöz.
 - Őőőh… - alig bírtam megszólalni a sokktól. – Ja. – nyögtem. – Csak… találtam egy… - hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, csak bámultam magam a tükörben. – egy… nagyon csúnya… ez az! – jött az ötlet, kicsit hangosan.
 - Mi ez az? – kérdezte anyu az ajtó másik feléből.
 - Csak találtam egy nagyon csúnya pattanást. – mondtam.
 - Ó hadd nézzem, mindjárt lekezeljük. – mondta.
 - De ne! Nehogy be gyere! – kiáltottam.
 - Mi? De hát miért? – kérdezte.
 - Mert… - hirtelen megint nem tudtam mit kitalálni, úgyhogy szörnyű megoldáshoz kellett folyamodnom. – Mert olyan helyen van, amit inkább lekezelnék magamnak. – mondtam a fogamat összeszorítva. Hát inkább ez, mint meglássa a világos fehéres-lilás hajamat!
 - Ó. – kezdte anyu. – akkor leszaladok a boltba, és veszek valami erős, pattanásokra való krémet. – mondta.
 - Köszi. – nyögtem, és hallottam, ahogy elmegy.
  Miközben megfürödtem, hajat mostam, és hajat szárítottam, folyamatosan nézegettem, de sehol egy barna tincs, vagy lenövés és még az állaga, a tapintása is ugyan olyan volt, mint eddig. Csak a színe változott meg. De miért? És hogyan?
  Törölközőt csavartam a fejemre, hogy ne látszódjon extrém hajszínem (megjegyzem egész jól állt azért), és felrohantam a szobámba. Ott aztán kitúrtam egy vékonyabb sapkát, felkötöttem a hajam, és alá dugtam. Hát nem nyújtottam éppen a legjobb látványt, de nem volt mit tenni. Felöltöztem, és elrohantam a boltba hajfestékért. Kifele menet, persze még kaptam egy halk kiröhögést Sarah részéről, de ez most pont nem érdekelt. Dobtam anyának egy üzit, hogy sétálok kicsit, és köszönöm a krémet (amire hála Istennek semmi szükségem). Kisiettem, és el is indultam volna a boltba, ha az út elején nem ütközöm össze valakivel. Amint felnézek, jé, mit látnak szemeim, ugyan az a srác, akinek múltkor is nekimentem.
 - Szokásod összeütközni másokkal? – kérdezte köszönés nélkül.
 - Már megbocsáss, de te is figyelhetnél jobban! – vágtam vissza, miközben a sapkámra tettem a kezem, mert nagyon fújt a szél.
 - Mi ez sapka? – kérdezte.
 - Mi közöd hozzá? – kérdeztem vissza, ám ekkor kiesett a telefonom a zsebemből, én utána kaptam, és szerencsére meg is mentettem, de a sapkám, és vele együtt a hajgumim is (mert persze, hogy éppen egy rossz hajgumit tettem a hajamba, és a sapka beleakadt) lerepült a fejemről, el a messzeségbe, láthatóvá téve ezzel világos-lila hajzuhatagomat. Számítottam volna valami megjegyzésre a sráctól, ám az arcán semmi meglepődést nem láttam, inkább valami felismerős féle arckifejezést vágott, miközben a hajam bámulta.
 - Igen tudom lila, és rémes, és semmi közöd hozzá. – mondtam, mielőtt bármit szólhatott volna.
 - Arra nem fog hatni a hajfesték. – mondta, mintha tudta volna, hogy hová megyek.
 - Te meg honnan veszed, hogy azért megyek? – kérdeztem.
 - Tippeltem. – mondta szemtelenül.
 - És már miért ne fogná be? – kérdeztem.
 - Mert ez nem festék a hajadon jól tudom? – kérdezte. – Ha velem jössz, mutatok valamit, amivel ideiglenesen eltüntetheted ezt a színt. Aztán egy idő múlva visszaáll a rendes hajszínedre. – mondta.
 - Először is. – kezdtem. – Honnan tudsz te ennyi mindent, honnan veszed ezeket, és miért kéne bíznom benned? – kérdeztem.
 - Másodszor? – kérdezett vissza vigyorogva.
 - Bakker itt állok lila hajjal, azt sem tudom, mi a franc történik velem, az elmúlt pár napom rémesen fura volt, legalább te válaszolj már normálisan a kérdésemre! – akadtam ki.
 - Elnézést. – komolyodott kicsit meg. – Hogy én honnan tudok ennyi mindent, az ráér később is. Nem kell bíznod bennem, de akkor nem tünteted el egyhamar ezt a fejedről. A hajfesték pedig nem fogja befogni. De próbáld csak ki, sok sikert. – mondta, azzal elindult az ellenkező irányba. Én pedig kínomban nem tudtam mit csinálni, így utána mentem.
 - Mekkora hülye vagyok! – mondtam utolérve.
 - Nem hinném. – mondta a srác.
 - Egyébként elárulnád, hogy mi a neved? – kérdeztem.
 - Darren. – hangzott a rövid válasz. – A tiéd meg Bonnie.
 - Mégis honnan tudod te ezt? – kérdeztem kiakadva. A neve viszont nagyon ismerős volt.
 - Sok mindent tudok. – válaszolta.
 - Ez nem rendes válasz! – szóltam vissza.
 Megálltunk egy fekete kocsinál (gyanítom igen drága lehetett), és Darren ajtót nyitott.
 - Csak nem képzeled, hogy beszállok egy kocsiba, egy tök idegennel? – kérdeztem.
De. Beszálltam.

4 megjegyzés:

  1. Wííííííííííííí! Darren. Jól gondolom,hogy ő lesz a hős lovag? :D
    Amúgy boldog új évet! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem spoilerezek... ;) Köszi, neked is BUÉK!! :D

      Törlés
  2. Jujjjj nagyon jó lett várom a kovi részt. Mikor lessz már az új rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonoom :)) hat most kicsit ritkabban jonnek sajna, mert nagyon sokat kell tanulnom, es edzesre jarnom, de igyekszem:) szerintem hetente egy minimum lesz:)

      Törlés