Reggel Darren ágyában ébredtem,
és ő nem volt a szobában. Gyanítom máshol aludt. Vagy legalábbis remélem. Azon
voltam, hogy lemegyek a nappaliba, hátha már felkelt. Azonban amint megláttam
magam a tükörben, elkezdtem ugrálni örömömben, mert újra normálisan néztem ki!
A hajam megint barna volt, akár csak a szemem, és a bőrömön sem voltak fura,
foszforeszkáló jelek!
Így visongva rohantam le a nappaliba, megkeresni Darrent, aki hála
istennek ott volt, és elmosolyodott, mert látta rajtam, hogy boldog vagyok,
mivel végre normálisan nézek ki.
- Azért ne örülj ennyire, ez csak azt jelenti,
hogy a kritikus korszakodon vagy túl, és már használni fog a füstfolyadék, ha
legközelebb megint átalakulsz. – mondta köszönésképpen.
- Héj, neked is jó reggelt! – rivalltam rá. –
Ne rontsd el a kedvem, végre normálisan nézek ki! – korholtam le.
- Eddig is normálisan néztél ki. – mondta,
majd elment a konyhába kakaót készíteni. Miért érzem azt, hogy ezt nagyon
komolyan mondta?
Helyet foglaltam a pultnál, és másra tereltem a szót.
- Öhm… És Nansy, meg a bácsikád? – kérdeztem.
- Ők most elmentek. – mondta visszatérve, a
kezében két pohár meleg kakaóval.
- Szóval akkor elmondod végre, hogy mi is
folyik itt? Mi történik velem? Miért akarnak elkapni? És miért tudsz ennyi
mindent? És mi volt az a tegnapi incidens? – kérdeztem.
- Ejj, egyszerre csak egy kérdés. – mondta. –
Igen, úgy érzem, hogy most már jó lenne tisztázni a dolgokat.
- Hát kicsit előbb is érezhetted volna… -
mondtam.
- Szóval. – kezdett bele. – Megvárod, míg
elmondom, és utána kérdezel. – na, ez jól kezdődik…
- Oké. – egyeztem bele.
- Először beszéljünk rólad, és a jelenlegi
helyzetről. Aztán elmondom az én történetemet is. Ez ott kezdődik, hogy te nem
vagy átlagember.
- Igen, ezt én is észrevettem. – jegyeztem meg
halkan.
- Mit mondtam? – emelte föl a fél szemöldökét.
- Jól van, befogtam. – húztam meg magam.
- Na szóval, a te véredben egy különleges
összetevő van, ami energiát termel. És van még pár különleges vérű fiatal,
köztük én is, de ez egy kicsit más történet. Szóval e-közül a pár fiatal közül,
mindenkinek máshogy használja fel, és alakítja át a szervezete ezt az energiát.
Sejtem, hogy a tiéd mi lehet, de ebben nem lehetünk biztosak, amíg ki nem próbáljuk.
Erre felkaptam a fejem, de Darren
már folytatta is.
- Nem, azt majd a végén. – mondta. – Tehát,
neked különleges energiád van, amit többféle dologra fel tudsz használni.
Mindenki másra. Mivel ezekben a fiatalokban, és benned is, hatalmas erők vannak,
ezért megpróbálnak mindenkit begyűjteni, hogy átvegyék a hatalmat. Majd
mindjárt elmondom azt is, hogy kicsodák. – itt egy kicsit elsötétedett Darren
tekintete, de folytatta. – De mivel ugye nem vagyunk egyformák, ezért ezek
közül a gyerekek közül is vannak erősebbek, gyengébbek. És ők főleg az erősekre
pályáznak. Mint te, meg én. Rád azért, mert nagyon erős vagy, rám pedig, mert
túl sok mindent tudok. Szóval, minél előbb fel kell fedezned az erőd, hogyha
rád találnak, akkor tudj védekezni.
Na és akkor nézzük, hogy honnan is van ezeknek a gyerekeknek ilyen
különleges erejük. Még nagyon régen, egyszer felrobbant ennek a cégnek (akik
üldöznek) az egyik építménye, és elég nagy területre eljutott a robbanás által
okozott szennyezett légörvény. Na most, ebben a légörvényben volt valamilyen
vegyi anyag, amit ha belélegeztek az emberek, akkor a 90%-uknak a gyereke
furcsa rendellenességgel született. Ezek közül megpróbáltak jó néhány embert
meggyógyítani, különböző anyagokkal. Amik azt eredményezték, hogy ugyan életben
maradt a csecsemő, és fel is nőtt, de a gyereke szintén nem teljesen
normálisnak született. Ám ezt a születésnél nem lehetett kimutatni. Csak ha az
ember elér egy bizonyos kort. Mindenkinél változó. Úgy látszik, ez nálad a 16
év. Erre pedig hosszas nyomozás után rájött ez a cég. És most el akarják kapni
az összes ilyen gyereket, akinél már kimutatható a változás. Illetve sok
kisbaba tűnik el a kórházakból, akiket azért rabolnak el, hogy különböző
kísérleteket hajtsanak rajtuk végre, hogy még több ilyen erős gyereket tudjanak
teremteni. Erre még szerencsére nem jöttek rá, hogy kell, de naponta rengeteg
gyerek hal meg ezért, vagy nő fel ketrecben, vagy nyomorban, ha nem hal meg,
amikor csecsemő korában kísérleteznek rajta. Aztán ha ők használhatatlanok már,
egy idő után őket is megölik. És ezt akarom megszüntetni. Ki akarom szabadítani
a szerencsétlen gyerekeket a cég karmai közül, és véget akarok ennek vetni! –
Én csak tátott szájjal hallgattam, és próbáltam befogadni azt a sok
információt, és szörnyűséget, amit kaptam. – De mivel ez egyedül nem megy,
ezért a bácsikám segít, és szövetkezik gonoszabb, és erősebb lényekkel. Itt
ugyanis sok az ilyen, de ők el tudnak rejtőzni, mivel erősek. Viszont nincsenek
érzéseik, se semmijük. Cserébe, ha segítenek, megígértük, hogy megkapják a
cégben dolgozó rengeteg ember lelkét. Ezek a mocskok megérdemlik, hogy elvegyék
a lelküket. – nézett Darren sötéten. – Ezért hozta ide azt a lényt múltkor a
bácsikám. Nem tudta, hogy te is itt vagy. De nyugi, amíg nem hívunk be senkit,
addig ezek nem tudnak bejönni, és biztonságban vagy. A bácsikám, és Nansy is
tárgyalni vannak éppen ez ügyben. – fejezte be.
- Hú. – nyögtem. Majd egy szünet után
megszólaltam. – De egy seggfej ez a cég. – mást nem igazán bírtam most mondani.
- Igen, az. Bár ez kicsit enyhe kifejezés
rájuk. – mondta Darren.
- Az álmom! – kaptam hirtelen észbe.
- A mid? – kérdezte.
- Nemrég álmodtam! Olyan valóságos volt, és
látomásnak tűnt! – mondtam izgatottan. – Valakinek a szemszögéből láttam. Elég
kegyetlen alaknak nézett ki.
- Mi volt benne? – kérdezte Darren érdeklődve.
Miután elmondtam mindent részletesen, (a dokit, az embereket, akiket
kiküldtek két személy után, a szenvedő gyerekeket, az épületeket, a hosszú
folyosókat, amiken végigmentem) Darren meglepődve nézett.
- Te beleláttál a vezetőjük fejébe. Láttad,
hogy mi történik éppen. Az a két személy, akik után küldték az embereiket, mi
voltunk.
- Hát most már sejtettem. – mondtam szomorúan.
- Akkor még inkább sietnünk kell az erőd
felfedezésével, és vigyázni kell, nehogy elkapjanak. – mondta még jobban
elkomorodva.
- Értem. – mondtam. – És mi ennek a cégnek a
neve? – kérdeztem.
- Carreau. – nyögte ki, de láttam rajta, hogy
beleremeg, ahogy kimondja, és, hogy rossz emlékek hada tör fel benne.
- Értem. – mondtam ismét. – És akkor most
elmondod, hogy honnan tudsz ennyi mindent? – kérdeztem terelve a témát.
- Igen. – kezdte. – Engem ugye elkapott a
Carreau, és több hónapot szenvedtem végig náluk. Lassan fél éve ennek. Nagyon
kifárasztottak testileg, és lelkileg is. Egyik nap majdnem megöltek. Sőt.
Gyakorlatilag megöltek. Aztán, ugye mivel erős voltam, és kellettem nekik,
megpróbáltak visszahozni. Amíg halott voltam, addig lekerültem az Alvilágba.
Ott könyörögtem az Őröknek, hogy bár rémes az életem, nem akarok meghalni.
Vissza akartam térni, és véget vetni ennek az egész Carreau-nak. Mivel elég
erős voltam, egy feltétellel adtak nekem még több erőt ahhoz, hogy
visszatérjek, és megszökjek. Ha utána az Alvilágot szolgálom, és segítek nekik
mindenben. Én belementem. Ezért kaptam más, különleges képességeket is. Tudtam,
hogy nem fogom egy szökéssel lerendezni, visszatérek, és véget vetek a
Carreau-nak. És ennek most jött el az ideje. Aztán pedig jöttél te. És nem
fogom hagyni, hogy téged is megkaparintsanak maguknak. Tudod, az Alvilágban az
ember rengeteg mindent megtud. Olyan dolgok is le vannak írva könyvekben, amik
például öt perce történtek meg fönt, nálunk. – fejezte be, tekintetét rám
emelve.
- Wow… – pár percig csak bámultuk egymást,
mert nem igazán tudtam, mit is mondhatnék. – Akkor te tudsz közlekedni az
Alvilág és a mi világunk között? – kérdeztem csodálkozva.
- Igen, tudok. – mondta. – És nem olyan rossz
hely az, mint amilyennek sokan hiszik. – válaszolt.
Fel sem fogtam, hogy pontosan mibe csöppentem bele.
Ez rohadt jó lett de rohadék ez a cég. Huh így tovább várom a kövi részt
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! :3
Törlés