2016. január 30., szombat

Bonnie Holmes 1. Kezdet/18.



Reggel Darren ágyában ébredtem, és ő nem volt a szobában. Gyanítom máshol aludt. Vagy legalábbis remélem. Azon voltam, hogy lemegyek a nappaliba, hátha már felkelt. Azonban amint megláttam magam a tükörben, elkezdtem ugrálni örömömben, mert újra normálisan néztem ki! A hajam megint barna volt, akár csak a szemem, és a bőrömön sem voltak fura, foszforeszkáló jelek!
  Így visongva rohantam le a nappaliba, megkeresni Darrent, aki hála istennek ott volt, és elmosolyodott, mert látta rajtam, hogy boldog vagyok, mivel végre normálisan nézek ki.
 - Azért ne örülj ennyire, ez csak azt jelenti, hogy a kritikus korszakodon vagy túl, és már használni fog a füstfolyadék, ha legközelebb megint átalakulsz. – mondta köszönésképpen.
 - Héj, neked is jó reggelt! – rivalltam rá. – Ne rontsd el a kedvem, végre normálisan nézek ki! – korholtam le.
 - Eddig is normálisan néztél ki. – mondta, majd elment a konyhába kakaót készíteni. Miért érzem azt, hogy ezt nagyon komolyan mondta?
  Helyet foglaltam a pultnál, és másra tereltem a szót.
 - Öhm… És Nansy, meg a bácsikád? – kérdeztem.
 - Ők most elmentek. – mondta visszatérve, a kezében két pohár meleg kakaóval.
 - Szóval akkor elmondod végre, hogy mi is folyik itt? Mi történik velem? Miért akarnak elkapni? És miért tudsz ennyi mindent? És mi volt az a tegnapi incidens? – kérdeztem.
 - Ejj, egyszerre csak egy kérdés. – mondta. – Igen, úgy érzem, hogy most már jó lenne tisztázni a dolgokat.
 - Hát kicsit előbb is érezhetted volna… - mondtam.
 - Szóval. – kezdett bele. – Megvárod, míg elmondom, és utána kérdezel. – na, ez jól kezdődik…
 - Oké. – egyeztem bele.
 - Először beszéljünk rólad, és a jelenlegi helyzetről. Aztán elmondom az én történetemet is. Ez ott kezdődik, hogy te nem vagy átlagember.
 - Igen, ezt én is észrevettem. – jegyeztem meg halkan.
 - Mit mondtam? – emelte föl a fél szemöldökét.
 - Jól van, befogtam. – húztam meg magam.
 - Na szóval, a te véredben egy különleges összetevő van, ami energiát termel. És van még pár különleges vérű fiatal, köztük én is, de ez egy kicsit más történet. Szóval e-közül a pár fiatal közül, mindenkinek máshogy használja fel, és alakítja át a szervezete ezt az energiát. Sejtem, hogy a tiéd mi lehet, de ebben nem lehetünk biztosak, amíg ki nem próbáljuk.
Erre felkaptam a fejem, de Darren már folytatta is.
 - Nem, azt majd a végén. – mondta. – Tehát, neked különleges energiád van, amit többféle dologra fel tudsz használni. Mindenki másra. Mivel ezekben a fiatalokban, és benned is, hatalmas erők vannak, ezért megpróbálnak mindenkit begyűjteni, hogy átvegyék a hatalmat. Majd mindjárt elmondom azt is, hogy kicsodák. – itt egy kicsit elsötétedett Darren tekintete, de folytatta. – De mivel ugye nem vagyunk egyformák, ezért ezek közül a gyerekek közül is vannak erősebbek, gyengébbek. És ők főleg az erősekre pályáznak. Mint te, meg én. Rád azért, mert nagyon erős vagy, rám pedig, mert túl sok mindent tudok. Szóval, minél előbb fel kell fedezned az erőd, hogyha rád találnak, akkor tudj védekezni.
  Na és akkor nézzük, hogy honnan is van ezeknek a gyerekeknek ilyen különleges erejük. Még nagyon régen, egyszer felrobbant ennek a cégnek (akik üldöznek) az egyik építménye, és elég nagy területre eljutott a robbanás által okozott szennyezett légörvény. Na most, ebben a légörvényben volt valamilyen vegyi anyag, amit ha belélegeztek az emberek, akkor a 90%-uknak a gyereke furcsa rendellenességgel született. Ezek közül megpróbáltak jó néhány embert meggyógyítani, különböző anyagokkal. Amik azt eredményezték, hogy ugyan életben maradt a csecsemő, és fel is nőtt, de a gyereke szintén nem teljesen normálisnak született. Ám ezt a születésnél nem lehetett kimutatni. Csak ha az ember elér egy bizonyos kort. Mindenkinél változó. Úgy látszik, ez nálad a 16 év. Erre pedig hosszas nyomozás után rájött ez a cég. És most el akarják kapni az összes ilyen gyereket, akinél már kimutatható a változás. Illetve sok kisbaba tűnik el a kórházakból, akiket azért rabolnak el, hogy különböző kísérleteket hajtsanak rajtuk végre, hogy még több ilyen erős gyereket tudjanak teremteni. Erre még szerencsére nem jöttek rá, hogy kell, de naponta rengeteg gyerek hal meg ezért, vagy nő fel ketrecben, vagy nyomorban, ha nem hal meg, amikor csecsemő korában kísérleteznek rajta. Aztán ha ők használhatatlanok már, egy idő után őket is megölik. És ezt akarom megszüntetni. Ki akarom szabadítani a szerencsétlen gyerekeket a cég karmai közül, és véget akarok ennek vetni! – Én csak tátott szájjal hallgattam, és próbáltam befogadni azt a sok információt, és szörnyűséget, amit kaptam. – De mivel ez egyedül nem megy, ezért a bácsikám segít, és szövetkezik gonoszabb, és erősebb lényekkel. Itt ugyanis sok az ilyen, de ők el tudnak rejtőzni, mivel erősek. Viszont nincsenek érzéseik, se semmijük. Cserébe, ha segítenek, megígértük, hogy megkapják a cégben dolgozó rengeteg ember lelkét. Ezek a mocskok megérdemlik, hogy elvegyék a lelküket. – nézett Darren sötéten. – Ezért hozta ide azt a lényt múltkor a bácsikám. Nem tudta, hogy te is itt vagy. De nyugi, amíg nem hívunk be senkit, addig ezek nem tudnak bejönni, és biztonságban vagy. A bácsikám, és Nansy is tárgyalni vannak éppen ez ügyben. – fejezte be.
 - Hú. – nyögtem. Majd egy szünet után megszólaltam. – De egy seggfej ez a cég. – mást nem igazán bírtam most mondani.
 - Igen, az. Bár ez kicsit enyhe kifejezés rájuk. – mondta Darren.
 - Az álmom! – kaptam hirtelen észbe.
 - A mid? – kérdezte.
 - Nemrég álmodtam! Olyan valóságos volt, és látomásnak tűnt! – mondtam izgatottan. – Valakinek a szemszögéből láttam. Elég kegyetlen alaknak nézett ki.
 - Mi volt benne? – kérdezte Darren érdeklődve.
  Miután elmondtam mindent részletesen, (a dokit, az embereket, akiket kiküldtek két személy után, a szenvedő gyerekeket, az épületeket, a hosszú folyosókat, amiken végigmentem) Darren meglepődve nézett.
 - Te beleláttál a vezetőjük fejébe. Láttad, hogy mi történik éppen. Az a két személy, akik után küldték az embereiket, mi voltunk.
 - Hát most már sejtettem. – mondtam szomorúan.
 - Akkor még inkább sietnünk kell az erőd felfedezésével, és vigyázni kell, nehogy elkapjanak. – mondta még jobban elkomorodva.
 - Értem. – mondtam. – És mi ennek a cégnek a neve? – kérdeztem.
 - Carreau. – nyögte ki, de láttam rajta, hogy beleremeg, ahogy kimondja, és, hogy rossz emlékek hada tör fel benne.
 - Értem. – mondtam ismét. – És akkor most elmondod, hogy honnan tudsz ennyi mindent? – kérdeztem terelve a témát.
 - Igen. – kezdte. – Engem ugye elkapott a Carreau, és több hónapot szenvedtem végig náluk. Lassan fél éve ennek. Nagyon kifárasztottak testileg, és lelkileg is. Egyik nap majdnem megöltek. Sőt. Gyakorlatilag megöltek. Aztán, ugye mivel erős voltam, és kellettem nekik, megpróbáltak visszahozni. Amíg halott voltam, addig lekerültem az Alvilágba. Ott könyörögtem az Őröknek, hogy bár rémes az életem, nem akarok meghalni. Vissza akartam térni, és véget vetni ennek az egész Carreau-nak. Mivel elég erős voltam, egy feltétellel adtak nekem még több erőt ahhoz, hogy visszatérjek, és megszökjek. Ha utána az Alvilágot szolgálom, és segítek nekik mindenben. Én belementem. Ezért kaptam más, különleges képességeket is. Tudtam, hogy nem fogom egy szökéssel lerendezni, visszatérek, és véget vetek a Carreau-nak. És ennek most jött el az ideje. Aztán pedig jöttél te. És nem fogom hagyni, hogy téged is megkaparintsanak maguknak. Tudod, az Alvilágban az ember rengeteg mindent megtud. Olyan dolgok is le vannak írva könyvekben, amik például öt perce történtek meg fönt, nálunk. – fejezte be, tekintetét rám emelve.
 - Wow… – pár percig csak bámultuk egymást, mert nem igazán tudtam, mit is mondhatnék. – Akkor te tudsz közlekedni az Alvilág és a mi világunk között? – kérdeztem csodálkozva.
 - Igen, tudok. – mondta. – És nem olyan rossz hely az, mint amilyennek sokan hiszik. – válaszolt.
  Fel sem fogtam, hogy pontosan mibe csöppentem bele.

2 megjegyzés: