2015. december 13., vasárnap

Bonnie Holmes 1. Kezdet/3.




Egy kis ismertető a tánc suliról ahová járni szeretnék. A neve Szaraszvati Zene – és Táncművészeti Akadémia. Elég érdekes egy név ez egy iskolának, így (még otthon régebben) utánanéztem, mit is akar ez pontosan jelenteni. A Szaraszvati pedig egy istennő. Ennek a szónak az egyik jelentése „Aki a lényeget adja az ember énjéhez.” Ez az istennő a tudományok és művészetek – mint zene, és tánc – istennője, így érthető okokból adták ezt a nevet az iskolának. Megjegyzem, egész találó. Szerencsére a sulitól nem messze költözünk, egy kertváros félébe. Remélem az szebb lesz, mint amiben előzőleg laktunk.

  A repülő út bár kényelmes (éljen az első osztály), de hosszú volt. Jó tudom, hogy négy óra repülővel nem számít olyan hosszúnak, de én még nem voltam. A felét végig neteztem, meg néztem egy filmet is, aztán amikor a bemondóból felhangzott, hogy kössék be az öveket, és maradjanak a helyükön, mert mindjárt leszállunk, nagyon megkönnyebbültem. És persze már kíváncsi voltam a házunkra.

  A repülő elkezdett leszállni, némi turbulenciával, amitől halálra rémültem, és azon imádkoztam, hogy nehogy lezuhanjunk. Szerencsére épségben földet értünk, és végre kezdtünk szedelődzködni. Azt hittem, hogy innentől az út további része simán megy majd, de tévedtem.

  Ahogy leszálltunk, Fred (sajnos kialudta magát a repülőn) már el is kezdett rohanni, csak úgy a semmibe. Én úgy vettem észre, mintha nem is önmaga lenne. Az arca kifejezéstelen lett hirtelen, ahogy elkezdett futni.  Ez még a kisebb gond volt, ugyanis egy éppen indulni készülő repülő felé rohant! Bár kisebb repcsi volt, éppen elég nagy ahhoz, hogy magával sodorjon egy gyereket. A biztonságiak alig vették észre, és hát Fred elég gyorsan fut. Talán most túl gyorsan. A biztonságiak futásképességéről meg ne is beszéljünk. Anyu és apu éppen a csomagokkal foglalkozott idegesen, Ebby magával volt elfoglalva, és anyu csak akkor vette észre Fred eltűnését, amikor én a nevét kiáltva fejvesztve rohantam utána.

 -  Gyere vissza te hülyegyerek! Fred hallod, nem vicces, bajod lesz gyere vissza, van nálam egy meglepetés neked! – Kiabáltam kétségbeesetten. Erre mindig ugrik, de most mintha meg sem hallotta volna. Már én is túl közel voltam a repülőhöz, Fred pedig 5 éves kora óta szereti a repcsiket, de azért ennyire nem szokta.

 - Istenem Fred! – kiabálta anya is lemaradva, már utánunk rohanva.

  Fred már ott volt, és ha megy még két lépést a repülő elsodorja. Lehet, hogy én vagyok a paranoiás, de mintha a repülő direkt Fred irányába hajtott volna, és nem láttam benne a vezetőjét, pedig az üveg elég átlátszó volt. Már majdnem elsodorta, mikor én a kezemet Fred felé nyújtva, mintha csak megállíthatnám ezzel, hatalmas akaraterővel, és hanggal kiáltottam neki.

 - Ne!

  Ekkor, mintha a kezem is, és Fred is, egy zöld színben felvillant volna, majd Fred hirtelen megállt, hasra vágta magát, a kis repülő pedig éppen elszállt fölötte. Én a sokkhatás miatt, csak úgy álltam, hogy mi a fene történt, egész testemben remegtem, és bizseregtem, ami ahhoz hasonló érzés volt, mint amikor felszálltunk a repülőre. Anyu fejvesztve rohant Fred felé (úgy látszik, csak én vettem észre a zöld fényt), majd az volt az utolsó, amit láttam, hogy anyu felveszi az öcsém, majd ahogy felém fordulva meglát engem, hatalmas csodálkozás, és félelem ül ki az arcára, végül minden elsötétült, és még éreztem, ahogy puffanok a betonon. Nem is tudom, hogy történt ez. Annak a repülőnek nem szabadott volna elindulnia, a biztonságiaknak jobban kellett volna figyelniük, fel kellett volna készülniük az ilyen esetekre, nem is láttam őket igyekezni, és Frednek sem szabadott volna ennyire felelőtlenül kirohannia. Már nem olyan kicsi, és ezt indulás előtt sokat megbeszéltük. Mi a franc történt itt?

2 megjegyzés: