2015. december 21., hétfő

Bonnie Holmes 1. Kezdet/5.




Szerencsére, tényleg csak pár tesztet végeztek el, amiben nem volt semmi különös. Legalábbis annak tűnt.

  Végre kiengedtek a szobából, azonban a szüleim nem voltak sehol, a kevés létszámú váróhelyiségben. Sem pedig Fred. Gyorsan visszarohantam, és megkérdeztem a nővért.

 - Elnézést, de azt mondták, hogy a szüleim, és a testvéreim kint várnak, de  nincsenek sehol. Hol vannak pontosan? – kérdeztem.

 - Oh, még beszélgetnek velük egy kicsit az orvosok, ugyanis túl érzékenyen érintette őket ez az egész. Nemsokára jönnek, ülj csak le ott kint. – mondta a nővér. Kirázott a hideg a mondandójától. Miért érzem azt, hogy valami nagyon nincs itt rendben? Ráadásul sok mindent lehet mondani a szüleimre, a húgomra, és Fredre, de azt nem, hogy érzékenyek lennének. Bár ez sokszor idegesítő, de nagyon erős személyiségek. Akár csak én.

  Így hát továbbra is vártam. És csak vártam. Végre, amikor már majdnem odamentem szólni, hogy mégis hol vannak, ne szórakozzanak velem, kijöttek az egyik folyosóról, és simán elmentek mellettem!

 - Hé! Hahó, itt vagyok, jól vagyok, már nincs semmi bajom! – szóltam rájuk.

Erre, mint a kómások, felém fordultak, és elborzadtam a látványtól! Mindenkinek különösen sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt, és mintha a szemük sem olyan lett volna, mint amilyen szokott lenni, ráadásul tiszta véreres volt! És Fred! Úgy nézett ki, mint aki még életében nem pihente ki magát! Plusz mindenkinek volt valami fura színű folt a szája szélén. Mintha valami löttyöt ittak volna!

 - Mi a francot műveltek veletek? – sikítottam fel.

 - Semmit. – kezdte anya, tőle szokatlan, monoton hangon. – Elbeszélgettek velünk a kedves orvosok, mert túlságosan kiborultunk attól, ami történt veled. – mondta, mint egy bemagolt szöveget.

 - Fred! – kaptam az arcomhoz a kezem, a látványától. – Gyere velem egy kicsit. – azzal arrébb húztam.

 - Fred, mondd csak mire emlékszel a repülős balesetből, – kérdeztem – hogy épphogy megúsztad a halált? – kérdeztem a sírást visszatartva.

 - Csúnyán elbotlottál, és agyrázkódást szenvedtél. – mondta idegen hangon, rám szegezve élettelen szemeit.

 - Istenem, mit műveltek veled? – mondtam már szinte sírva, majd visszamentem a többiekhez, és éppen hívni akartam valakit, hogy magyarázza el, mégis mi történt a családommal, amikor rájöttem, hogy különös módon, nem emlékszem, hogy mikor kapcsolták itt le a villanyokat. És mikor tűnt el mindenki.

  Hirtelen nagyon rossz érzésem lett. Anyáék, a húgom, és Fred ott állnak, mint valami agy halottak, egy nővér, vagy hang sehol, és tiszta félhomály volt. Már nem hallottam a gépek zúgását sem. Hirtelen forogni kezdett velem a világ, de most megmakacsoltam magam. Nem fogok elájulni. Nem fogom hagyni, hogy még több érthetetlen, és megmagyarázhatatlan dolog történjen körülöttem. Már tényleg majdnem összeestem, és egyik családtagom sem mozdult meg, hogy segítsen (!!), de ekkor nagyon elegem lett.

 - Nem! – kiáltottam.

  Megint éreztem azt a furcsa érzést, viszont most, mintha eddig nem is vettem volna észre, ez az érzés energiát, és erőt adott! Bár a szemem csukva volt, de mintha megint zöld fény jött volna valahonnan. Kinyitottam, és már kerestem volna a fényforrást, mikor rájöttem, hogy belőlem jön! Határozottan belőlem! De nem volt időm sokáig gyönyörködni benne, mert miután éreztem, hogy megteltem energiával, ez a fény ki is aludt, sötétséget hagyva maga után. A döbbenettől lefagyva álltam ott, és néztem a többiekre, akik mintha semmit nem láttak volna ebből. Ezen már lassan meg sem lepődtem, és azonnal kiáltottam, újonnan szerzett energiámnak hála, hátha némiképp felélesztem őket. Ráérek később töprengeni ezen az egészen.

 - Na tűnés innen végre az új házunkba! Most azonnal hívok egy taxit! Gyerünk, kifelé!

Elkómásodott családom megindult előre, és végre sikerült fognunk egy taxit. Nekem kellett beszélnem, és pénzt is adnom majd neki, mert a többiek csak néztek ki a fejükből, és csak arra reagáltak, amit én mondtam. A taxis persze elég furán nézett, de ez most pont nem érdekelt. Már egész beesteledett, nagyon elhúzódott ez az utazás. Végre elindultunk az úti célunk vége felé, és remélem, most már semmi nem fog közbejönni.

2 megjegyzés:

  1. WÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ új rész ^_^!!! Zöld fény ? Energia ??? Mi lett a családdal ??? Nagggyon jó :D

    VálaszTörlés